Utolsó napra beszerveztünk egy paraglideozást és városnézést Chamonixban.

  Az hotellal szembeni parkolóba hajnalra volt kiírva a parkolótakarítás. Ki is álltam a teraszra mozizni, mert egy autó ottmaradt - vártam az elvontatást, rendöri intézkedést. Jött is a takarítóautó, ilyen kis mini seprüsjárgány, körbekerülte az otthagyott autót és továbbállt... Semmi rendöri intézkedés vagy elvontatás... Persze megértem a városiakat, és tök jó dologonak tartom ezt a parkoló rendben tartást, mert tiszta volt a város, de asszem jobban ráparáztam, mint kellene.

Kép: odafelé úton: citromsárga jelzi az araszolást. Visszafelé a vörös jelzi mennyit kell araszolni az aznap jövöknek

  Tanulva az alagúton át idejutásbol, már hajtottam a többieket, hogy menjünk, mert 2 órát fogunk az alagút elött várni. Jó korán el is indultunk, kemény 2 autó állt elöttünk, így 2 perc alatt át is jutottunk az alagúton. Utána a túloldalt - francia rész - lefelé láttuk, hogy vég nélküli a sor olasz felé. Még a 20as táblákat is betartottam, mert rendörautók is álltak néha az út szélén. Majdnem a lenti körforgóig állt a kocsisor, és sorompóval le is volt zárva az alagúthoz vezetö út. Gyorsan megbeszéltük, hogy ami Courmayourban maradt, az ott is marad, mert itt nincs visszafordulási lehetöség. 

Kép: ott voltunk fennt a citromsárga nyílnál

  A Planprazra menö libegöhöz így 2 órával korábban odaértünk, mint a tervezett idöpont az Airsport Paraglidesokkal. Ajánlom öket, idöben odaértek, normálisak voltak. Leparkoltunk a felvonók garázsában, fél óra múlva le is zárták a több szintes parkolóházet, mert megtelt. A digitális kijelzön láttam utána, hogy minden parkolóház és parkoló megtelt a városban, kb délelött 10 órára. És ez így is maradt egész nap. Mikor megjöttek a srácok, segítettek jegyet venni az automatákból. Nem mintha olyan bonyolult lett volna, és ki is derült, hogy nem mi vagyunk a bénák, de néha háromszor kell próbálkozni, mire engedi is a vételt :D A felvonóhoz váró sor laza 30 percesnek tünt, de mint kiderült, a paraglideosok mindenki elött mehetnek fel egy kabinban. Visszatértünk így a néhany nappal korábban látott helyszínre, és tandemugorhattunk. Mindenki döntse el akar-e, de egyszer az életben ki kell próbálni és akkor már szép helyen kell tenni :) Csináltunk egy bukfencet is az ernyövel, de mondtam ezt meghagyom a gyerekeimenk, az ö gyomruk még birja az ilyet. 4 éves kortól mehetnek gyerekek, a nagyobb lányom tuti vevö lenne rá. Hagyták irányítani is az ernyöket, és még a landolás is egyszerübb volt, mint az elején hittem. Mondjuk a landolás elég félelmetes még most is, azt hiszi az ember, hogy most vegignyársalja a földet, közben meg csak huppan egyet :D

Kép: készülés az ugrásra

  Az elmúlt majdnem 2 hét után nekem nagyon fura volt, és nem is esett jól ez az embertömeg a városban. Mikor megszokta az ember, hogy sokszor magában megy, vagy alig van körülötte valaki, végig friss illat (néha trágya), szellö, hirtelen sokkoló ennyi ember, és ilyen kavalkád. Felfedeztük a várost, néhany éttermet, fürödtünk egyet, majd a Park Suissban aludtunk. Beiktattunk egy fagyizást is, ahol V jelezte, hogy szerinte az egyk öregnö a másiknak magyarul szólt. Mondtam neki, csak behaluzta. Mentem én is a fagyiért, és a két pultban dolgozó nö tényleg magyar volt. Szóltam nekik magyarul, de csak lesokkolódtak, hogy itt nem szoktak magyarul beszélni :D

Kép: spoiler - magyarok a fagyizópult mögött

  Másnap V és N hajnalban mentek a buszokhoz a reptérre, én pedig inkább reggeli nélkül beültem hajnalban az autóba, hogy hazavezessek. Sehol egy lélek sem volt, kihalt volt minden. Sokkal nyugisabb volt így, mint forgalomban. Passauig hiába ittam meg 2 energiaitalt, annyira monoton volt az autópálya, hogy bármikor el tudtam volna aludni. 

  Valójában ez a túra nekem azt a változást hozta, hogy csak vérszemet kaptam egy másikra. A GR54-el szemezek erösen, elég látványosnak tünik, és a franciák itt az Alpokban barátságosak voltak. A Peaks of Balkanson pedig pár év múlva családilag el vagyok gondolkozva :D De jelenleg az El Camino magyar szakasza is foglalkoztat családilag, vagy a Malerweg Dresda mellett.  

  Tizedik szakasz:  Les Mottets - Col de la Seigne - Elisabetta - Arp Vielle felfelé - Rifugio Maison Vieille - Courmayeur

Kép: Komoot

  Eljött az utolsó túranap, utolsó vajaskenyér-lötyikávé kombó. N szerint itt a Les Mottetsben kacsaetetö kenyeret adtak. Amint ezt kimondta, felismertem, hogy ez tényleg olyan kenyér. Halaimat és toastkenyerem is jól számoltam ki, mára maradt pont egy konzerv és hozzá köret. Reggeli után megindultunk utolsó hágómászásra. Sima csiga út, murvás, kacsasorban menés, habár nincs tömeg, de az emberek nagy része már menetben volt. Szerencsére térdem összekapta magát újra, lefelé menetet is jól bírta már erre a napra.

Kép: mit csomagolnak a Les Mottetsben adott napra. Más szálláson kenyér, lekvár, csoki általában (csak kérdeztem, nem vettem)

  Kényelmes felfelé caplatás következett murván a Col de la Seigne-re. Az út szépen néz ki (nagy hegyek látványa mindenfelöl), de mellöz mindenféle izgi mászósterepet, csak murvás út. Elég hamar fel is értünk, szép onnan a kilátás Olaszország felé.

Kép: a völgyben még pont látszik a szállás

 A tetejen összefutottunk a két amerikai lánnyal az x. napról, nagy volt a meglepetés. Fotó, pihi és megindultunk lefelé. Útközben még mormota is totyogott el mellettem, nem zavarják öket a turisták.

Kép: napi állatjelenlét

  Szép lassan elértünk az Elisabetta fogadóig. Ott elötte megettem halam, toastkenyerem, majd ittunk egy hidegitalt a bárban - elöny: tiszta mosdó. Az épület mögött van vízutántöltési lehetöség. Az étterem meglepöen tele volt, sokan mintha csak ebédelni jönnének ide, söt még osztálykirándulást, vagy hasonlót is láttunk. Szegényeknek egész addig magyaráztak a tüzö napon, amíg odaertünk, ettünk, pihiztünk, ittunk, nézelödtünk. Majd fotó és társai, környék elhagyása. Monoton gyaloglás jött egy hosszú-hosszú egyenes szakaszon...

Kép: hosszú murvás út majd újra felfelé

  Elsétáltunk a Combal Hütte-ig, ahol vettünk egy jobbrakanyart (Arp vielle superioe), hogy felkaptassunk egy magashegyi útra. Ez a felfelé volt a nap egyetlen kihívása. Mai napra kb 23 km volt belöve, nehéz volt elsöre megsaccolni az eddig tapasztaltok alapján, az hány órát fog kitenni. A Maison Vielle felé vettük az irányt a magashegyi úton. Szintén egy hütte - az utolsó, gondolom aki nem akar a városban, Courmayourban mesgzállni, annak tökeletes. Van hidegvíz, wc, szabadtéri csocso. Innen indulnak a libegök, síliftek lefelé. Mind müködött is. Utolsó meglepetésként a tmb út - komoot tudtán kivül - le volt zárva.... És szerintem egész nyáron le lehet zárva... rendes piros síhálóval el volt kerítve, és vissza kellett gyalogolni a melegben a nap alá a murvás sipályára a fák alól... nem volt egy élmény... Lefele a poros , kiskavicsos uton... Csak a város vége elött lehetett kicsit bemenni az erdöbe. Úgy megizzadtam, hogy már minden porcikám ordított az autóban várakozó tiszta ruhákért. Söt, 2 napja mosni is lusta voltam, minden ruhám már elöizzadt volt. 

  Elég nagy élmény volt a végén beérkezni Dolonne-ba és onnan át Courmayourba, ahonnan elindulutunk :) És az autó is megvárt. Gondoltam, ha már az autó 10 napja aszalódik nap alatt, akkor még becsekkolás és zuhanyzás elött gyorsan meg is nézem indul-e. Indult :) 2 éve volt egy kalandom egy barátnökkel nyaralás után, hogy a másik autónk nem indult, és nem volt akkora élmény kergetni valakit, hogy segítsen. 

  Így utólag, ha változtatnék ezen a napon - átvariálnám. Nagyon monoton nap volt. A Col de la Seigne után megindulnék balra, a Pyramides Calcairest megkerülném, és úgy be Elisabettához. A Maison Viellenel meg libegöre szállnék, és azon leereszkednék a városig. Változatosabb élmény. Persze, szigorúan nem fájó térddel.  

Kép: megvárt és be is indult

  Ezt a 23 km-t így meglepöen hamar megtettük, volt idönk gondolkozni, hol együnk. Vacsit nem akartuk véletlenre hagyni, így megkérdeztük Hotel Crouxba, mégis mit ajánlanak. A La Padellát mondták rögtön. Gyorsan meg is találtuk, de ott azért kerekedett a szemük, hogy foglalás nélkül, hogy adnak nekünk helyet, de megoldották. Nem is tudom mikor ettem ilyen finom Carbonarat (azert egy magyart ismerek, aki jól csinálja :D ). A többiek is meg voltak elégedve a pizzával, és még 20 százalék kötelezö szervízdíj sem volt, mint egy utcával arrébb. A túra utolsó nehány napjában már csak egy adag tészta járt az agyamban, teljesült a vágyam. 

 Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/raadas-nap

 Kilencedik szakasz: Nant Borrant - Refuge de la Balme - Refuge de la Croix du Bonhomme - Téte sud des Fours - Les Mottets

Kép: Komoot

  Meglepöen korán (talán 8 elött :D) elindultunk szép lassan felfelé. Útközben kiderült, hogy nem fütyülgetünk a bariknak, mert azt hiszik, akkor haza kell menniük. N odafüttyentett nekik, erre mind megindult egy irányba. A juhász meg szólhatott le nekünk, hogy ez nem olyan vicces. Kb egy óra topogás után véget ért a tájvédelmi körzet, ahol tilos volt sátrazni. Egyböl több sátor bukkant fel a folyó mentén, ök is épp szedelöcködtek. Mondjuk itt kempingezni szabad táblát sem láttunk. :) Nagy áramkábelek és oszlopaik jelentek meg a hegyen felfelé egész magasban. Azért volt meglepö, mert ezek voltak az elsö áramoszlopok, amiket láttunk. Pár óra múlva ki is derült, hogy mi is oda megyünk fel melléjük.

Kép: azért a kecskék elég jól bele tudnak olvadni a könyezetbe

  Elhaladtunk a Refugio de la Balme mellett, ott lehetett vizet utántölteni egy vájúban. Sima gyalogolos, 2 sávos út volt elég sokáig, mire eljutottunk egy izgibb, látványosabb  szakaszhoz. Végre lehetett sziklák oldalában mászni kicsit. Col de Bonhomme hágótól egy egész jó szakasz vezetett a Col de Croix du Bonhomme (mennyi hasonló név..) feletti elágazásig. Itt hallottam másodjára német hangot, talán ök tényleg csak a Garda-tóhoz járnak. Az itt felépített - nem kicsi, menedékháznak valami modern öko wcjük volt, szép tiszta fahelyiség. Víz is volt a ház tövében utántölteni. És itt elfogytak a víz és élelemlelöhelyek...

Kép: úton a szállás felé - második kiskép

  Innentöl jött egy mégjobb szakasz felfelé a Col des Fours irányában, a Tete sud des Fourst kerültük meg - alig láttunk ezen a szakaszon egészen a völgyig embert lézengeni. Fényes lapos kövek között mentünk, amit vörös sík kövek váltottak fel. Nem volt csapás a kövek között, közben megjelentek a hófoltok is. Simán járható volt, és izgi is, jó párosítás. Pár ember visszafutott az átjáró legmagasabb pontjára és fenéken meg talpon csúsztak le, mint egy igazi gyerek. Ekkor mentünk fent az áramoszlopok mellett, majdnem 2700m magasan.

Kép: lábam hozzábarnítottam a karomhoz

  Innentöl megindult a vízesések mellett a lejtmenet. Térdem végre átjutott a mélypontján. Rohanni nem akartam, ne essek vissza, de innentöl már jobb volt lefelé, mint pár napja. Habár a lefelé szakasz röviddel a hegy után átment uncsiba. Szép volt a kilátás, de murva és kis kövek --> autóút... Ezt tetézte lefelé a büdös tehéntrágya... Az Alltrails által kijelölt út le volt zárva. Nem hivatalosnak lezárásnak tünt, inkább a helyi gazda szalagja lehetett, aki a föút mellé kiállitotta a tehenek itatóját, ezáltal a föútra terelve a teheneket. Komoot ajánlott kicsit visszább egy szagatott elágazást, ami szintén le volt szalagozva. Ez volt a tehenek eredeti mezöje a tehéntrágya alapján. Ha ök a föúton voltak, akkor mi mentünk az ö területükön. Így a csapás belevitt minket egy hatalmas száraz és büdös trágyamezöbe. Ha trágya akkor nagyon sok döglégy. Rövidnadrágban voltam aznap... 2 hétig látszódtak meg az ott szerzett bögölycsípések.  

  Így mentünk a La ville des Glaciers nevü településig. Oda komoot jelzett kisboltot. A kijelölt helyen néhany csupán tyúkol volt, és egy helyi családi sajtárus. Csak sajtot árulva. Innentöl valahogy felszaporodtak az emberek, mert a föcsapásba(ami Nant Borrantból jön Les Chapieuxon keresztül elkerülve a hegymászást) belement a variáns (ahol mi jöttünk). Innentöl sokan elbuszoztak a Les Mottetsig, egy kisbusz ingázott. Mi elbandukoltunk a szállásig, de órák óta (kb reggel 9 óta) fa nelkül és újra murván sétálva eléggé monoton volt a befejezö szakasz. Elég hamar, talán 16 tájt beértünk a szállásra. V fent foglalt a köházban, elég jó kis szoba volt számzáras ajtóval. Kb 6? szobára jutott egy tiszta zuhanyzó és wc, ami luxus. A lenti épületbe csak egy pillanatra kukkantottam be. Kiültem napozni vacsi elött, mikor hangos füttyentéseket hallottam. Pár perc múlva beazonosítható volt honnan jön, és a fü meg a kis dombok tele lettek termetes mormotákkal. Lefotózni nehéz volt öket, mert nagyon jól beleolvadtak a környezetbe. Itt is 4-5 Euro között mozgott egy ital - de valami fantaszerüt kellett innom a nap végén, a 0.25s sör például 4 Euroba került. Palacsinta 5 euro. Akkor ezt gondoltam a legdrágább palacsintának, de azóta láttam, hogy a horvát tengerparton 4,5 Euro egy darab. Átértékelödött bennem, hol is drágább, ha azt veszem figyelembe, hogy az alapanyagot hova nehezebb eljuttatni, hol körülményesebb megcsinálni, korlátolt személyzettel és közben 120 embert kiszolgálni 2 óra alatt. 

Kép: különbözö szálláslehetöségek a Les Mottetsban

  Vacsinál volt az az érzésem, hogy ide nem csak túrázók járnak. A fenti kisházba is jöttek be farmeros emberek, smink is jól állt, mint amit most kentek fel, tiszták is voltak. Mintha az ide jövö buszokból szálltak volna ki korábban. Elöször csak azt hittem, hogy megnézik a helyiséget, de vegül vacsin is ott voltak, énekeltek, másnap reggeli, és buszba be. Vacsinál nyomattak kis showt, tekertek valami zenegépet, amire a franciák? énekeltek. Vacsit nagy mennyiségben szolgálták fel, megint külön figyelve arra, aki nem eszik husit. Ízletes volt, zöldségleves, valami kolibféle körettel és puding desszertnek. A tegnapi késön érkezö amerikai pár a vacsi felénél toppant be, eléggé fáradtnak tüntek - megint. 

  Egy szobába kerültem 2 ír növel (szerintem 50 alatt lehettek, unokatesók) és egy huszonéves belga csajjal. Mesélték, hogy ök ma Les Contaimnes legaljából indultak, és a szállásadójuk figyelmeztette öket, hogy a Tete süd/nord des Fours körül akkora hó van, hogy csak szegecsekkel induljanak neki, ha nagyon bátrak és felkészültek. Lehet a szállásadó tévedett egy hónapot - lásd fenti kép :D Ök így az eredeti tmb csapáson jöttek Les Chapleux felé, km-ben sokkal hosszabb, de egyszerübb, hegymászásmentes úton. Rettent elfáradtak, vacsi közben estek be kora reggeli indulással, hosszú volt szerintük. Mondjuk az a hegyelkerülö szerintem is hosszú. Amíg ök vacsi után nekiálltak saját maguk felfrissítésére - és utána rögtön el is aludtak, elég sokat beszélgettünk a belga csajjal. Nagyon sok futót láttunk alig cuccal vagy cucc nélkül kis botokkal eddig is. Mondta, ö minden nap otthon 10 kmt fut, néha többet is, fizikoterapeutaként dolgozik, nagyon gyenge az angolja, úgyhogy gondolta, összehozza a két dolgot: sokat fut a napokban, hogy rájöjjön melóban mit kezdjen a fájó térdü kliensekkel, és sokat beszélget angolul, hogy azt is javítsa. Neki napi 40+ km futás a célja, ma indult, nagyon élvezte, teljesítette is. Mini Salomon hátizsákkal megy, ami rögtön véresre is dörzsölte a hátát, mutatta is a sebet. De már tudja Courmayourban melyik krémet vegye, ha oda beér. Mondjuk a minihátizsák 4 napra elég is: egy rövidgatya, 1 póló, 1 esödzseki, 1 alvópóló, 1 alvóleggings, fogkefe, telefontöltö :D Minden mást beszerez valahonnan útközben, ha felmerül. Utána éjszaka csak az járt a fejemben, ha 20 éves fiatal lettem volna annak idéjen felesleges 1000 euróval, megfelelö cipö bot ruházattal, bele kellett volna vágni egy ilyenbe. Amúgy tényleg az eddig látott emberek fele futó volt, nem is túrázó. 

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/les_mottets_courmayour

 Nyolcadik szakasz: 0km kö Les Houches - Cablecar - Bellevue - Col de Tricot - Refuge de Miage - Les Contamines - Nant Borrant

Kép: Komoot

  Reggeli tojás, palacsinta, finom kávé, már kellettek az ilyen dolgok :) Utána visszasétáltunk a TMB kezdöpontra fotózkodni. Valahogy kb senki nem volt ott, úgyhogy nyugodtan kiélhettük magunkat.

Kép: Nullás-kilometerkö

  Mögötte a Carrefourban bevásároltunk, és ekkor döbbentem rá, hogy ott se riomare tonhalmix nincs, se Loacker nápolyi... Maradt így a sima tonhal olajban kétszersülttel. De még a hobbitkekszet is úgy kellett kutatni, végül a külföldi áruk polcán találtam meg - ír termék. Pedig azt hittem, ezek bárhol kaphatóak. Úgy kalkuláltam, ha véletlen nem futok már boltba, akkor 3 konzerv, egy csomag ketszersült, 1 csomag hobbitkeksszel kibírom a 3 napot reggeli és vacsi között. Azt tudtuk, hogy Les Contaimnesben mai nap még lesz bolt, de azért bennünk volt a gondolat, hogy valamibe még belefutunk a maradék két napon. Hát nem :) Még vízutántöltés sem volt igazán az utolsó 2 napon. 

Kép: úton a hegyeken át

  Reggel egészen elszöszöltünk, meg gondoltuk cablecarozunk egyet a Bellevaucra. V a variáns és nem a föcsapás mellett döntött, így is maradt 17 km aznapra. Elég sokan gondolták így, szerintem kimaxoltuk a felvonó fizikai méreteit. De utána a hegyen már eloszlott a tömeg, nem volt sok vagy zavaró. Erdei úton a gleccserekre nézve (mostmár csak a söralapanyagot láttam benne :D ) elindultunk a Col de Tricotra. Volt keskeny út, szép erdei út, gyökerek, vízeses, függöhíd, virágos mezök, mindenfelé - odaúton. Felérve a hágóra pihiztünk, fotózkodtunk, majd megindultunk lefelé a tehenekhez.

Kép: pihi a hágón

  Térdemmel szép lassan letotyogtam, lehet kb egy órán át tartott a leút. Egy csávó és barátnöje mögött jöttem, szerintem a csaj is hasonló térdproblémával küzdött lefelé. Közben a csávó angolul minden felfelé igyekvöt jó hangosan lelkesített "you are almost there!" / "just 5 minutes left, dont give up!" - mikor még tuti fél óra izzadás volt hátra a felmenöknek:)

Kép: lefelé út a Col de Tricotról

  Elértünk egy Miage nevü étteremig, itt mögötte nyilak mutatják merre van a nyilvános (pottyantós) wc + ivóvízutántöltés a nem étteremben evöknek - Komoot szépen jelöli is. Söt a következö hütte, Le Truc mellett is jelöl Komoot, és ott is van. Közben V-nek már bepromóztam a magnum új citromos málnását, hogy ennünk kell, de nem volt jégkremük, pedig höfok adott volt. Így nem ott fogyasztottunk. Az étterem melletti mezön elég sok ember pihegett, de az úton megint letizedelödtek. Kellemes erdei séta következett Les Contamines-ig, ahol végre elfogyaszthattuk a magnumot. Egész csecse kisváros, mászkálgattunk kicsit. V és N pékséget keresett ebédhez, de elég furi volt, hogy ekkora turistaváros és pékség nem igazán volt. A Carrefourban és Sparban sem igazán volt pékáru üresbagetten kivül.

Kép: wc a semmi közepén

  Innentöl a folyó mentén, egészen kellemes hüsben el lehetett gyalogolni a Notre dame de la Gorgeig, hol a folyó egyik oldalán, hol a másikon össze vissza, a térképen csak nagyjából jelöltem. Mire eljutottam a vízeséshez vezetö útig, már 17 óra múlott. Gondoltam, elég sok vízesést láttam eddig már spontán, ahol nem is tudtam, hogy van, így tovább gyalogoltam felfelé. Olyan höseg lett aznapra, hogy Nant borrant elötti vizes kád csapja alá már bedugtam az egész fejem... Errefelé már nem volt térerö, a szálláson wifi sem.. Ès akkor már 2 napja nem kaptam jelentést a lányokról, ami további napokban is elmaradt a térerö és wifi hiányában...De legalább voltak macskáik. A szállás megint fullon volt. Elöször azt hittük, megint hármasban leszünk. Az ágyakon menö rénszarvasos ágynemü volt, amihez a szarkofágot elö kellett venni - ki volt írva. Épp sikerült lezuhanyozni, mielött megjött a tömeg nagyja. 2 zuhanyzó és 2 wc a teraszon, korlátolt lehetöségek. Viszont a szobában volt csap, igy fogmosáshoz nem kellett sorban állni. Vacsi meglepöen ízletes volt, zöldségleves, utána valami kolbi és sajtos föttkrumpli, majd valami pite. Egy francia párral kerültünk össze, majd már sötétedés után futott be egy amerikai pár. Örültünk, hogy nincs ázsai velünk, senki nem pakolászik majd hajnali 5-kor. Amcsi nö mondta, hogy eléggé húzós volt az elsö napjuk. Kb mindenkinek ez volt az elsö napja, mivel a hivatalos kör Les Houchesböl indul. Hajnalfelé kiosontam mosdóba, a szembeszomszéd ázsiai szoba ajtaja már nyitva, és mind összecuccolva és csacsogva a reggelire vártak - még több, mint egy óra volt addig. Reggeli "meglepö" módon lötyi kávé, vajas kenyér, lekvár, müzli. Plusz 1 kispohár narancslé.

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/nant_borrant_les_mottets

 Hetedik szakasz: La Flégére - Planpraz - Le Brevent mögött - Téte de Bellachat - Merlet park - Les Houches

Kép: Komoot

 Hó, kösziklák, hegyek, látvány, pózoló bakkecske, koradélutáni halacskakonzerv, majd lefelé és lefelé és lefelé fájó térddel hidegvízutántöltés nélkül....elég felemás nap volt. Amilyen izgin indult, utána olyan monoton lett.

Kép: mászásban nem volt hiány

  Komoot és Alltrails valahogy sokkal rövidebbre tippelte, de a lefelé szakasz igen hosszúnak tünt, gondolom a tüzö nap is közrejátszott. Reggelinel még egy dán pasival beszélgettünk, végre értette valaki, mi az a Steinbock és nem angolul kellett keresni rá a megfelelö szót. Ö ellenkezöirányba megy, mert szeret az emberek szemébe nézni. Ez is érdekes szempont :) Nem foglalt sehova, hoz egy minisátrat es lesz ami lesz. 

  Az emberek besürüsödtek, a felvonók (Chamonix - Brevent Cable Car, helyi francia "föváros") mind hozták le-fel az embereket. Kevesen voltak már túracuccban, sokan csak farmer sportcipö, kisgyerek, söt az a babahordozós gyerekhátizsákis többször megjenelt. Nekem ez a fajta táska valahogy elmaradt, inkább nyakban vittem a gyereket ha kérte, ha meg gyalog akart menni akkor le. Ebböl a táskából azért nem olyan egyszerü ki-be veszegetni, és ha G látta volna, csak abban közlekedett volna. Meg ilyen terepre nem is mentünk amíg 1-2 évesek nem múltak, csak max 2 kms erdei sétára. Nagyon tüzött a nap, babák ujjatlan bodyban órákig ott ülve. Ha én leégtem, rájuk mennyi naptej kellhet..

  A Planprazig végigsetáltunk a "panorámaúton", majd elértünk a paraglideosok ugrálóhelyéig. Egy darabig néztük öket, mi lesz majd a szombati programunk, tényleg elég népszerü ez a szórakozás erre. Az ide vezetö út végig a városra/völgyre nézett, de elég keskeny volt. Néha várni kellett míg a szembejövö kényelmesen elhaladt.

Kép: egyszerre egy irány haladjon havon :)

  Majd továbbmentünk a hegyi (nem a sípálya) úton a Breventig. Ekkor esett le, még nem is láttam sípályát nyáron, hogy néz ki. Király szakasz jött megint, bakkecskék napoztak, közel jöttek, sétáltak el mellettünk. Szintén többen mászkáltak erre, de inkább már a kötelet cipelök, mentek sziklát mászni. Szintén nagy/kicsiköves, havas, kevéslétrás útszakasz, hegycsúcsok között kilátással.

Kép: idönként akadt társaságunk

  Miután elkanyarodtunk a Brevent mögötti étteremnél (oda nem másztunk fel, az a cable caron utazóknak lett kitalálva), megindult a lejtmenet kb 2500 méterröl 1000 méterre, nagyon hosszan kanyarogva. Elmentünk a Tete de Bellachat alatti kis hüttéhez, wc és hidegvízutántöltés reményében. De csak pottyantóswc, és 3,5 euros nem hidegvíz volt a választék, igy továbbindultunk lefelé. Mivel nem voltam egy sprinter lefelé (bezzeg felfelé milyen jó tempo ment mindig :D), eléggé elnyúlt a lejutás. A Mormota és vadaspark majd a nagy Jézuskaszobor körül volt pár túraútlezárás, de mivel még mindig nem olvastunk franciául, nem értettük. Valahogy sokkal hosszabbnak éreztük a lefeléutat, mint amit Alltrails mondott. 

Kép: 1 km/s órás sebesség talán megvolt

  Les Houchesbe beérve az egyik körforgónál V elöször hallott magyar hangot. Elsétáltunk a 0 km-es kezdöpont mellett, de ide inkább visszatértünk másnap reggel. A napi választás az Ibis Hotelre esett, talán 220 Euro volt hármunknak reggelivel. Ibis hotel legnagyobb elönye a recepción váró hideg icetea volt :D Mivel még kellöen meleg volt, és zuhany után ki tudja hogy lett volna energia kimászni, kerestünk valami rendes éttermet elöször. A Le Refuge des Loups-on akadt meg a szemünk, megérte a választás. The wolf and the virgin - fini tengeri halacska Yuzu gyöngyökkel, legyen az akármi is, krumpli, hideg sör - gleccseres változat, kiváló. Többiek hamburger, kacsazsírban sült krumpli, pincérsrác közben elmesélte mi hogy készül, elégedettek voltunk. Àllítólag kicsit horkoltam is, és még a hajnali kolompolásra sem keltem fel... fáradt lehettem :D

Kép: volt sör is a yuzu gyöngyökhöz, nem tudom, hogy maradt le a képröl

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/les_houches_nant_borrant

 Hatodik szakasz: Col des Montets - Lac Blanc - La Flégére

Kép: Komoot

  Ezt a szakaszt elég szép, változatos, érdekesnek tartottam :) Sokszínü növényzet, hegyi tó ködben, bakkecskék, kösziklák, létra, hegyek.

Kép: variációk lépcsöre a tó felé menet

  Tegnapelött az 1 napos vihar +1 napos esös elörejelzésböl végül tegnap fél nap kemény esö majd napsütes, ma pedig csak kb. 2 órán át nedves felhöben mászkálás lett. Mivel mára esöt mondott, felhúztam a túranadrágot. Bejött, kényelmes volt, de leggings az igazi, jobban szellözik. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy legközelebb elég leggings és esönadrág túrazsákba, felesleges volt túranadrágot cipelni. Ha valami szemerkél, akkor max felhúzom az esövédöt a leggingsre. A hoteltöl pár percre volt gyalog egy buszmegálló, ahonnan vagy 1,20 Euro vagy 2,20ért? Elbuszoztunk a Col des Montets megállóig (Argentierböl is fel lehetett volna gyalogolni a La Flegere-re, de V olvasta, hogy erre szebb, jobb lesz). Egy bakkecske hamar tiszteletét is tette, majd elnyelte a köd.

Kép: szakadék vagy egy tó?

  A Lac Blanc megtekintése volt a cél. Még teljesen ködben volt, mire odaértünk. Kerek 2 percre ki is sütött a nap, mindenki fotózkodott szorgalmasan, majd el is bújt egy újabb felhöbe a látvány.

Kép: pár percig lehetett is látni valamit

  Erre a túravonalra jelölt ide wc-t, vizet a Komoot, ebböl egyik sem valósult meg. Nincs publikus wc, még pottyantós sem, csak a menedékházban alvók számára. Vízutántöltés sincs - így egész túraútvonal alatt nem láttunk egy mindenki számára használhatót sem, csak vásárlás által, kb 4 vagy 5 eurok a palackos fél literes italok. Volt vizünk, meleg sem volt, vegülis bírható volt. Söt esödzsekit, sálat is felhuztam, hüvi volt délelelött. Nem haladtunk túl gyorsan ezen a szakaszon, mert minden nyálkás volt, és a létráknál várni kellett kicsit. Erre már sokkal többen voltak, mint elözö napokban. Gondolom a városok közelsége miatt több volt az egynapos túrázó.

Kép: a tó mögött már ott a szállás

  Koradélutánra elvonultak a felhök - esö nélkül, és a nap is kisütött. Kb 16 tájt be is értünk a szállásunkra. Az ajtóra ki volt írva, hogy nincs ivóvizük, és a mosdó felett is ki volt matricázva. Na csodálatos, akkor vehetünk itt pénzért üvegest. Becsekkoláskor kérdeztük a csajt, és rögtön mutatta a kék taligát, hogy az ivóvíz, abból töltsünk magunkak. Csak az ittalvó vendégeknek van fenntartva, a csapvíz nincs bevizsgáltatva, saját felelösségre fogyasztható. Megint mákoltunk, 4-es szoba és 3an maradtunk - a kilátás pedig a völgyre nézett. Pedig vacsira úgy tünt fullon vannak. Minden élelmiszerünk lennt kellett hagyni egy teremben a fiókokban, fenntre semmi nem volt vihetö. Elég régi ódon bútorok és berendezés volt, lehet tartanak a hangyáktól vagy hasonló. Koránérkezés elönye, hogy nem kellett sorban állni wc és zuhanyhoz - összesen 2 volt belöle, az is férfi-nöi vegyes.

Kép: elsöként vettem birtokba a fürdöt

  Vacsi elött bepróbáltam a Papírhajók a tengeren kártyajátékot (családilag szeretjük), de megkértek hogy ilyen agyi fárasztást egy túranap után ne csináljak :D Vacsi zöldsegleves - nyami, ééés hajában fött krumpli sajttal (milyen meglepi), hozzá egy almáspite. Ez volt az elsö este, hogy elö kellett venni a szarkofágot. Reggeli fejenként szigorúan 1 db croissant (N lehet azóta is mérges, hogy én enyémet nem kértem, neki meg nem engedtek másodikat), lekvár (csak 60g cukor/100g os cukorsokkverzió), müzli, vaj, kenyér, lötyikávé. 78? Euro per fö.

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/la_flegere_les_houches

  Idöjárás nem mutatkozott kegyesnek erre a napra, nagyon csúnya vihart mondott egész napra, a villámos - lilavillámos és sárgavillámos jelzéssel. Azutáni napra pedig esöt. Sajna nekem elég nehezen sikerül elengednem, ha eltervezek valamit... de térdállapot+zuhogó esö és megint 1000m lefelelé, nem nyerö. Így a mai túraútvonalat elnapoltuk, mert nem voltunk rákényszerítve. Gondoltuk, áttömegközlekedünk Argentierbe, és ott kitaláljuk, hogy tovább. Láttam korábban neten a "Grotte aux Nymphes" vízeses kiírást, elég szimpinek tünt megnézni. A szálláson ki vannak téve a buszmenetrendek minden irányba. Kinéztük, melyik buszt kellene elérnünk, és elindultunk a Komoot által kijelölt túraúton. Annyi hiba volt benne, hogy egyszercsak néhany kidölt fa után mintha elfogyott volna a túraútvonal, ösvény sem volt lassan. Esett is az esö, valahogy az interneterösség, signal, gps is össze-vissza ugrált, így a visszaséta mellett döntöttünk, ne késsük le a buszt.

Kép: merre az esöben?

 Mi szálltunk fel elsönek a buszra, véletlen így parkolt be a soför. Svájc 2024: a buszsoför nem beszélt angolul, nem tudtuk, hogy vegyük meg online a jegyet, és a soförnel semmi pénz nem volt váltani. Csak megérte automatából felvenni frankot pár napja :) Egyböl azzal kezdte, hogy mutogatta nekem az üres aprósrészt. Mondom ok, van nálam Münze. Örült is neki rendesen, örömében még blokkot is adott :) Na a többi túrázó gondolom aprónélküli volt, mert eltartott egy jódarabig míg mindenkinek elmutogatta, hogy neki aprót adjon :D Eleg sokan a szállásról a busz mellett döntöttek. Amíg vártuk a buszt, láttuk, hogy a szállásadó hármasával hordja ki az embereket a vonatállomásra. Talán 5 Frank volt hármunknak a jegy kb. Passau-Irsham 12 km-re 4 euró egy vonaljegy, szóval :) A vonatcsatlakozást Le Chaterald - Frontierebe elértük, a vonat szépen megvárta a buszt. Egy szerelvény fullon volt túrázóval. Fogalmunk sem volt, hol kellene jegyet venni. Át kellett szállni Vallorcine-ben, ahol a jegyárusító/info pultban lévö hölgy mondta, majd vegyük meg a kallertöl a jegyet inkább. Kaller nem jött, igy jártunk :) Közben láttuk a reklámját valami táv-terepfutó versenynek a vonatból. Aznap futottak délelött szegények. Annyira esett, hogy mi is alig láttunk a szemünk elé.

Kép: délelötti hangulat

  Már délelött beértünk így a következö szállásunkra, a Les Grand Montetsbe. Nem egy volt hüttést láttunk újra itt - amerikaiakat persze :) Rendesek voltak a hotelben, elöbb át lehetett venni a szobát. Mire 13 tájt bementünk Argentierebe ebédelni, sétálni, topogni, már ki is sütött a nap.

Kép: délutáni hangulat

Ajánlom a Boulangerie l'Al'pain pékséget megkeresni, nagyon finom termékeik vannak. Valami díjakat is kaptak, ki van ragasztva. És igen sokan álltak sorba náluk. Délután már napsütés, fürdés, relax a wellnessben. Reggeli tojás, sonka, palacsinta és finomkáve :) Volt lekvár is, ananász, ami rögtön becsábitott, de ilyen édeset még életemben nem ettem. Állitólag minden lekvárjuk édes volt, V és N igyekeztek végigkóstolni. Hotel szólt nekünk, ha vonatozni akarunk, akkor itt a hotelekben lehet kérni valami helyi kártyát, amivel olcsóbb lesz.  

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/argentiere_la_flegere

   Negyedik szakasz: Campex - Fenétre d´Arpette -Trient

Kép: Komoot

  Eljött a túra legnehezebb szakasza... hiába km-re kevesebb, mint tegnapi szakasz, de ez tényleg nehéz szakasz volt. Elsöre az utat meg kellett találni a több innen induló túraútvonal közül, mert nem volt kitáblázva egyértelmüen és mindenfelé mászkáltak emberek. Utána megindult a hegymenet. Hidegivóvíz újratöltés nélkül. Azért reménykedtem benne, valahol lesz valami kút, de tényleg nem volt. Valami reggeli után beütött a hasamban is legalább. Liftezett le-fel egész délelött. Hiába voltam jól fizikailag, ettem valamit ami nem tetszett neki. Arra is gondoltam, hogy teljesen átállt a táplálkozásom, amit épp nem díjaz a szervezetem és a napok óta tartó höseg is közrejátszott. Mindegy, majd elmúlik, apróságokkal nemfoglalkozom :) . A Fenetre d´Arpette-re kb 13:30 tájt értünk fel, ott megettem a halam, ami segített egy kicsit. Éreztem a helyzetet csak egy kóla oldaná meg... Nem tudom melyik orvos bólogatna erre rá, de hasliftezésre szerintem a kóla nyerö :) Azért kedvem nem vette a dologtól, Izgi volt feljutni a hágóra. Azonkivül, hogy gyönyörü a kilátás, végre nagy köveken lehet mászni. Itt a botot elraktam inkább, mert mindkét kézre szükseg volt néha.

Kép: hágóra fel-le

  Utána jött egy hosszabb havas szakasz, ahol oldalazva bottal biztonságban haladtam. Akik szemböl jöttek, ök általában fenékreültek, és úgy csúsztak le :D

Kép: nyár közepe

  Ezután jött a legnehezebb kaptató... Sok kis mozgó kö meredeken felfelé... Egész eddig szép kényelmesen haladt magában az ember, de mivel itt az út összeszükült 1 sávosra, a fel es le jövöknek egymást be kellett várniuk, besürüsödtek az emberek. Jött lefelé egy idös öszhajú társaság velünk szemben. Sajnos én nem azt láttam, hogy tejóég milyen bátrak, hogy ennyi évesen is megteszik az utat, gratula nekik a kitartásért. Amit én láttam, szegény idös emberek csoszognak le gyökketövel, alig emelik már a lábukat, fejfedöjük sincs rendesen a tüzö napon, klasszikus túraing és túranadrágnadrág, kemény börbakancs. Közben annyi erejük van már csak , ha véletlen megbököd az egyiket, ledölnek mint a domino. És te tudod, hogy meg hátra a havas rész, a nagyköves, aztán a murvás és csak utána van egy kemping - kb 2 óra lefelé. Elengedtük öket mindig, és párszor véletlen meg is botlottak egy lábfejmeretü mozgóköben, ami zúdult lefelé, miközben mindenki kiabált hogy attention! Szegények szerintem nem gondolták át ezt a szakaszt. Ezt a napot meg lehet tenni egy hosszabb, de síkabb, biztonságosabb szakaszon is. Hiába mond rá komooot 4:17 percet, szerintem mi csak a felfelét 4 óra alatt tettük meg (azért hozzáteve nem rohantunk, nézelödés, fotó, pihi). Szóval így könnyen sikerült csak 13:30-ra felérnünk.

Kép: apró kavicsos talajon igazi élvezet lefelé

  Utána megindult számomra a legbrutálabb lejtmenet. Ez már totál kikészítette a jobb térdemet. A nagyobb köveken lefelé lépkedés egyszerüen nem ment gyorsan. Egészen a 3. pontig kellett gyalogolni az elsö bárig. Itt végre ihattam egy hideg kólát, ami 1 percen belül rendbe rakta a gyomrom. Onnantól minden szép és jó volt. Innen, mint a kicsicsiga becsúsztam a szállásig, L`auberge Mont Blancig. Már idefelé jövet autóval láttam kivülröl a hotelt, elment mellette a föút. De mondom, á bizti rosszul láttam, az a szállás fotók alapján egy szebb helyen van es nem a föút mellett. Jó a marketingjük :D Az volt. Egy 4 ágyas szobában voltunk 3an, majdnem fullon ment a szállás. Csak vacsinál láttuk, hogy 1 asztal a tizensokból nincs tele. Mákunk volt. Söt nöizuhanyzó is több volt wc-vel egy egységben. N panaszkodott is, hogy egy férfi wc volt mindenkire, és külön a mosdótol. Èljenek a nök.

Kép: kilátás az ágyamból

  Vacsinál amerikaiaik, franciák, egy dél-amerikai csaj és egy norvég pár ült velünk egy asztalnál. Ök beszélgettek velem hosszabban, elégge lesokkolta öket, hogy egy magyarral összefutottak. Söt mikor kiderült, hogy V volt már Norvegiában, még barátibbak voltak. Mondták járnak Europában túrázni, de magyar nemzetiség eddig meglepö nekik. Menü: zöldsegleves nyami, ezenkivül hajában fött krumpli sajtfondüvel (kb. a legrosszabb, amit életemben ettem) és curryszószos rizs, a végen jegkrem. Adagokon nem spóroltak, nagy tálakban rakták ki, mindenki annyit szed, amennyit akar. A dél-amerikai csaj már ott volt 2 nappal korábban is. De leizzadva még nem láttam beérni, meg is értettem miért. Mesélte, hogy ö elindul minden nap, keres egy tömeközlekedési eszközt, kicsit megutazza, aztán a végén besétál.

  Volt néhany szoba ázsai megint. Hajnalban botorkáltam ki röviden mosdóba 5 után. Ök már pakoltak, csomagoltak, topogtak a nagyobb szobákban és folyosókon. Örültem hogy magunk vagyunk és nem velük egy szobában, mert így majdnem 7ig simán visszaaludtam. Reggeli mi más, mint édeslekvár, müzli, botránykávé :)

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/trient-argentiere

   Harmadik szakasz:La Fouly - Praz-de-Fort - Champex-Lac 

Kép: Komoot

  Erre a napra egy laza szakasz jutott, se hegymászás, se kemény lefelémenet, inkább kis falvak és sok erdö. Nekem bejött az erdö, változatos volt, hüs. Söt kb egy óra sétálás után elénk dobta magát egy fapados kiülös fagyizó :) Hát ki tud ellenállni? Naivan kérdeztem nincs-e tejes alapú jégkrémjük (nagy reklámtábla oldalt: vegan), de mondta csaj, csak szója alapú van és meg fogok lepödni milyen finom. 5 Euro volt egy doboz, svájci ár. De tényleg meglepödtem, mert elég fini volt. Itt hallottam elöször német szót röviden.

Kép: fagyi a mezö közepén

  Késöbb egy igazi sárkánybarlangot is láttunk 6-os pontnál a térképen. Vagy az lehetett valamikor :) Errefelé már megjelentek a családi túrázók. Söt egy kb 8 éves kisfiú, 12 éves kislány és apjuk mentek, mint a terminátor, anyjuk utánuk lihegett. Már tegnap is kiszúrtuk öket a hegyen. Lehet simán megteszik az egész kört. Más gyereket nem is láttam ilyen ütemben menni, mint öket. Nagyon kényelmes 15 km volt. 

Kép: laza szakasz

  Champex tetején megpróbáltunk geocachelni, kutattunk rendesen a páncéltörö ágyúnál, de nem lett meg. Pedig egy holland családapa is körbenézett kicsit, míg gyerekei a páncéltöröt irányítgatták.

Kép: pedig elöttünk es utánunk is megtalálták

Utána szép lassan megkerestük a szállást. Champex nem túl nagy város, aktívan el lehetne ott tölteni pár napot. Az Au Vieux Champexben szálltunk meg. Tiszta apartman, de ha valaki azt mondja,hogy a 70es években vagyok Magyarországon, elhiszem - konyha, szoba, bútorok stb. 256 Frank az apartman vacsora és reggeli nélkül. Reggelit kértünk pluszban , 14 vagy 17 euro volt. Sajt kenyér rendeskávé lekvár müzli. Elkezdtünk vacsihelyet nézni, végül a tóparti müanyagszékes (szintén legalább 50 éve nem nyúltak a designhoz) tóparti vendéglöben megettük életünk legdrágább hamburgerét. Amúgy fini volt :) 30 Frank Hamburger, saláta, krumpli. Kiszolgálás rendes volt, fordítottak étlapot is. Kiderült, mindegy hogy euroban vagy frankban fizetsz, nem számolnak át semmit. Adtunk pár euro borravalót, örült is a csaj. Ahol kedvesek ott oké, nem mint a "kedvenc" olasz pizzeriánkban Courmayeurban (szállásszervezés cikk)...

Kép: sör & sültkrumpli a parton

Másnap reggel a kisboltban feltankoltunk - volt Riomare es Loacker is. Vettem gyerekeknek Cailler csokikat és beraktuk V-ek böröndjébe. Nem ettem Caillert vagy 9 éve, akkor ízlett. Itthon megbontva jöttem rá, hogy már az sem ízlik, annyira édes. Ezenkívül találtam Trata nevü halacskás kuszkuszos konzervet is, amit másik nap ettem meg. Nagyon bejött. 

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/champex-trient

  Második szakasz: Bonatti menedékház - Rifugio Elena - Col du grant Ferret - Ferret - La Fouly

Kép: Komoot

  Kényelmes reggeli, kényelmes indulás. Kicsit visszamászva a dombokon, megindultunk Svájc felé a hegy oldalában, majd visszaereszekdve útbaejtve Arnouva Val Ferretmegállót. Valami kempingféle, lényeg hogy van friss hidegvíz elötte a vályúban, wc.

Kép: le sem tagadhattam mäsodik nap, hogy már az elsö nap leégtem

  Innentöl kis sík terep, majd emelkedés Elena menedékház felé.

Kép: jobb oldalt indulunk felfelé

  Tegnap asztalnál ült 2 amcsi csaj, láttam reggel öket akkor elindulni, mikor mi még mentünk le reggelihez. Itt épp pihegtek. Na ök síma sportcipöben jöttek nagy hátizsákkal, simogatták is rendesen a bokájukat. Késöbb láttam öket felcaplatni a következö emelkedönél, ott már eléggé kínlódtak. Grand Col Ferret-ig nekem simán ment minden, ütemesen fáradtság nélkül. Ott megettem napi halamat és elkezdett beütni a kólahiány.

Kép: átértünk Svájcba

Innentöl indult meg az ereszkedös szakasz. Mivel szép lassan ereszkedett, csak kicsit éreztem a térdem. A hágon még volt hó, felültem a szélére nézelödni. A síma sportcipösök el is csúsztak a latyakon, de én oldalazva szépen letotyogtam. Itt állapítottuk meg elöször, hiába vibram talpa van a Meindl és a La Sportivanak is , valahogy a La Sportiva kevésbé csúszik. Tüskék nem kellettek, azért akkora hó nem volt.

Kép: hó a túraúton & napozás

  Visszaereszekdve a La Peulenel töltöttünk hidegvizet, meg hüsöltünk egyet és tovább La Fouly felé. Ferret nevü települesnél be is zsebeltem az elsö svájci geocachem:) Nem találtuk meg elsöre, persze 2 kisgyerek apjukkal arra bóklászott és ök rögtön megtalálták. Innentöl murvás út vagy aszfalt a vége felé... Gite de la Fouly volt a szállásunk neve, meleg szívvel ajánlom. Lecuccolás, zuhany, hütö, sör :D 375 Frankot fizettünk egy éjszakára 3ágyas szobáert saját zuhanyzóval, reggeli-vacsival együtt. Kényelmes szoba, nagyon fini vacsora - zöldségleves, saláta, zöldségeslasagne, tojásfehérjehab desszertként barackszósszal, és reggelire tojás, sajt, rendes kávé. Vacsinál az angol csaj az UTMB-röl mesélt, egyszer már teljesítette. Összességében az egyik legjobb szállás a Gite de la Fouly.

 https://www.montourdumontblanc.com/de/il4-refuge_i114712-gite-de-la-fouly.aspx

  Amik ruhák nem száradtak meg, a tulaj felajánlotta a szárítógépét is. De a végén maradt a kikötés. Rajtunk kívül túrázók: ázsiai, angol és angol-lengyel, brazil-ír. A brazil csaj párszor elhaladt még mellettünk a következö szálláson. 2 nappal késöbb vacsinál véletlen egymás mellé szólt a helyjegyünk és mesélte a vele szemben ülöknek, hogy ö reggel megindul, kis túra, keres egy tömegközlekedéi eszközt, felül rá, majd feljön a menedekházba. Ìgy már értettem, miért nem izzadtan ért be esténként. Ki így, ki úgy teszi meg a napi x kmt :)

 Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/la_fouly-champex