Negyedik szakasz: Campex - Fenétre d´Arpette -Trient

Kép: Komoot

  Eljött a túra legnehezebb szakasza... hiába km-re kevesebb, mint tegnapi szakasz, de ez tényleg nehéz szakasz volt. Elsöre az utat meg kellett találni a több innen induló túraútvonal közül, mert nem volt kitáblázva egyértelmüen és mindenfelé mászkáltak emberek. Utána megindult a hegymenet. Hidegivóvíz újratöltés nélkül. Azért reménykedtem benne, valahol lesz valami kút, de tényleg nem volt. Valami reggeli után beütött a hasamban is legalább. Liftezett le-fel egész délelött. Hiába voltam jól fizikailag, ettem valamit ami nem tetszett neki. Arra is gondoltam, hogy teljesen átállt a táplálkozásom, amit épp nem díjaz a szervezetem és a napok óta tartó höseg is közrejátszott. Mindegy, majd elmúlik, apróságokkal nemfoglalkozom :) . A Fenetre d´Arpette-re kb 13:30 tájt értünk fel, ott megettem a halam, ami segített egy kicsit. Éreztem a helyzetet csak egy kóla oldaná meg... Nem tudom melyik orvos bólogatna erre rá, de hasliftezésre szerintem a kóla nyerö :) Azért kedvem nem vette a dologtól, Izgi volt feljutni a hágóra. Azonkivül, hogy gyönyörü a kilátás, végre nagy köveken lehet mászni. Itt a botot elraktam inkább, mert mindkét kézre szükseg volt néha.

Kép: hágóra fel-le

  Utána jött egy hosszabb havas szakasz, ahol oldalazva bottal biztonságban haladtam. Akik szemböl jöttek, ök általában fenékreültek, és úgy csúsztak le :D

Kép: nyár közepe

  Ezután jött a legnehezebb kaptató... Sok kis mozgó kö meredeken felfelé... Egész eddig szép kényelmesen haladt magában az ember, de mivel itt az út összeszükült 1 sávosra, a fel es le jövöknek egymást be kellett várniuk, besürüsödtek az emberek. Jött lefelé egy idös öszhajú társaság velünk szemben. Sajnos én nem azt láttam, hogy tejóég milyen bátrak, hogy ennyi évesen is megteszik az utat, gratula nekik a kitartásért. Amit én láttam, szegény idös emberek csoszognak le gyökketövel, alig emelik már a lábukat, fejfedöjük sincs rendesen a tüzö napon, klasszikus túraing és túranadrágnadrág, kemény börbakancs. Közben annyi erejük van már csak , ha véletlen megbököd az egyiket, ledölnek mint a domino. És te tudod, hogy meg hátra a havas rész, a nagyköves, aztán a murvás és csak utána van egy kemping - kb 2 óra lefelé. Elengedtük öket mindig, és párszor véletlen meg is botlottak egy lábfejmeretü mozgóköben, ami zúdult lefelé, miközben mindenki kiabált hogy attention! Szegények szerintem nem gondolták át ezt a szakaszt. Ezt a napot meg lehet tenni egy hosszabb, de síkabb, biztonságosabb szakaszon is. Hiába mond rá komooot 4:17 percet, szerintem mi csak a felfelét 4 óra alatt tettük meg (azért hozzáteve nem rohantunk, nézelödés, fotó, pihi). Szóval így könnyen sikerült csak 13:30-ra felérnünk.

Kép: apró kavicsos talajon igazi élvezet lefelé

  Utána megindult számomra a legbrutálabb lejtmenet. Ez már totál kikészítette a jobb térdemet. A nagyobb köveken lefelé lépkedés egyszerüen nem ment gyorsan. Egészen a 3. pontig kellett gyalogolni az elsö bárig. Itt végre ihattam egy hideg kólát, ami 1 percen belül rendbe rakta a gyomrom. Onnantól minden szép és jó volt. Innen, mint a kicsicsiga becsúsztam a szállásig, L`auberge Mont Blancig. Már idefelé jövet autóval láttam kivülröl a hotelt, elment mellette a föút. De mondom, á bizti rosszul láttam, az a szállás fotók alapján egy szebb helyen van es nem a föút mellett. Jó a marketingjük :D Az volt. Egy 4 ágyas szobában voltunk 3an, majdnem fullon ment a szállás. Csak vacsinál láttuk, hogy 1 asztal a tizensokból nincs tele. Mákunk volt. Söt nöizuhanyzó is több volt wc-vel egy egységben. N panaszkodott is, hogy egy férfi wc volt mindenkire, és külön a mosdótol. Èljenek a nök.

Kép: kilátás az ágyamból

  Vacsinál amerikaiaik, franciák, egy dél-amerikai csaj és egy norvég pár ült velünk egy asztalnál. Ök beszélgettek velem hosszabban, elégge lesokkolta öket, hogy egy magyarral összefutottak. Söt mikor kiderült, hogy V volt már Norvegiában, még barátibbak voltak. Mondták járnak Europában túrázni, de magyar nemzetiség eddig meglepö nekik. Menü: zöldsegleves nyami, ezenkivül hajában fött krumpli sajtfondüvel (kb. a legrosszabb, amit életemben ettem) és curryszószos rizs, a végen jegkrem. Adagokon nem spóroltak, nagy tálakban rakták ki, mindenki annyit szed, amennyit akar. A dél-amerikai csaj már ott volt 2 nappal korábban is. De leizzadva még nem láttam beérni, meg is értettem miért. Mesélte, hogy ö elindul minden nap, keres egy tömeközlekedési eszközt, kicsit megutazza, aztán a végén besétál.

  Volt néhany szoba ázsai megint. Hajnalban botorkáltam ki röviden mosdóba 5 után. Ök már pakoltak, csomagoltak, topogtak a nagyobb szobákban és folyosókon. Örültem hogy magunk vagyunk és nem velük egy szobában, mert így majdnem 7ig simán visszaaludtam. Reggeli mi más, mint édeslekvár, müzli, botránykávé :)

Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/trient-argentiere