Tizedik szakasz:  Les Mottets - Col de la Seigne - Elisabetta - Arp Vielle felfelé - Rifugio Maison Vieille - Courmayeur

Kép: Komoot

  Eljött az utolsó túranap, utolsó vajaskenyér-lötyikávé kombó. N szerint itt a Les Mottetsben kacsaetetö kenyeret adtak. Amint ezt kimondta, felismertem, hogy ez tényleg olyan kenyér. Halaimat és toastkenyerem is jól számoltam ki, mára maradt pont egy konzerv és hozzá köret. Reggeli után megindultunk utolsó hágómászásra. Sima csiga út, murvás, kacsasorban menés, habár nincs tömeg, de az emberek nagy része már menetben volt. Szerencsére térdem összekapta magát újra, lefelé menetet is jól bírta már erre a napra.

Kép: mit csomagolnak a Les Mottetsben adott napra. Más szálláson kenyér, lekvár, csoki általában (csak kérdeztem, nem vettem)

  Kényelmes felfelé caplatás következett murván a Col de la Seigne-re. Az út szépen néz ki (nagy hegyek látványa mindenfelöl), de mellöz mindenféle izgi mászósterepet, csak murvás út. Elég hamar fel is értünk, szép onnan a kilátás Olaszország felé.

Kép: a völgyben még pont látszik a szállás

 A tetejen összefutottunk a két amerikai lánnyal az x. napról, nagy volt a meglepetés. Fotó, pihi és megindultunk lefelé. Útközben még mormota is totyogott el mellettem, nem zavarják öket a turisták.

Kép: napi állatjelenlét

  Szép lassan elértünk az Elisabetta fogadóig. Ott elötte megettem halam, toastkenyerem, majd ittunk egy hidegitalt a bárban - elöny: tiszta mosdó. Az épület mögött van vízutántöltési lehetöség. Az étterem meglepöen tele volt, sokan mintha csak ebédelni jönnének ide, söt még osztálykirándulást, vagy hasonlót is láttunk. Szegényeknek egész addig magyaráztak a tüzö napon, amíg odaertünk, ettünk, pihiztünk, ittunk, nézelödtünk. Majd fotó és társai, környék elhagyása. Monoton gyaloglás jött egy hosszú-hosszú egyenes szakaszon...

Kép: hosszú murvás út majd újra felfelé

  Elsétáltunk a Combal Hütte-ig, ahol vettünk egy jobbrakanyart (Arp vielle superioe), hogy felkaptassunk egy magashegyi útra. Ez a felfelé volt a nap egyetlen kihívása. Mai napra kb 23 km volt belöve, nehéz volt elsöre megsaccolni az eddig tapasztaltok alapján, az hány órát fog kitenni. A Maison Vielle felé vettük az irányt a magashegyi úton. Szintén egy hütte - az utolsó, gondolom aki nem akar a városban, Courmayourban mesgzállni, annak tökeletes. Van hidegvíz, wc, szabadtéri csocso. Innen indulnak a libegök, síliftek lefelé. Mind müködött is. Utolsó meglepetésként a tmb út - komoot tudtán kivül - le volt zárva.... És szerintem egész nyáron le lehet zárva... rendes piros síhálóval el volt kerítve, és vissza kellett gyalogolni a melegben a nap alá a murvás sipályára a fák alól... nem volt egy élmény... Lefele a poros , kiskavicsos uton... Csak a város vége elött lehetett kicsit bemenni az erdöbe. Úgy megizzadtam, hogy már minden porcikám ordított az autóban várakozó tiszta ruhákért. Söt, 2 napja mosni is lusta voltam, minden ruhám már elöizzadt volt. 

  Elég nagy élmény volt a végén beérkezni Dolonne-ba és onnan át Courmayourba, ahonnan elindulutunk :) És az autó is megvárt. Gondoltam, ha már az autó 10 napja aszalódik nap alatt, akkor még becsekkolás és zuhanyzás elött gyorsan meg is nézem indul-e. Indult :) 2 éve volt egy kalandom egy barátnökkel nyaralás után, hogy a másik autónk nem indult, és nem volt akkora élmény kergetni valakit, hogy segítsen. 

  Így utólag, ha változtatnék ezen a napon - átvariálnám. Nagyon monoton nap volt. A Col de la Seigne után megindulnék balra, a Pyramides Calcairest megkerülném, és úgy be Elisabettához. A Maison Viellenel meg libegöre szállnék, és azon leereszkednék a városig. Változatosabb élmény. Persze, szigorúan nem fájó térddel.  

Kép: megvárt és be is indult

  Ezt a 23 km-t így meglepöen hamar megtettük, volt idönk gondolkozni, hol együnk. Vacsit nem akartuk véletlenre hagyni, így megkérdeztük Hotel Crouxba, mégis mit ajánlanak. A La Padellát mondták rögtön. Gyorsan meg is találtuk, de ott azért kerekedett a szemük, hogy foglalás nélkül, hogy adnak nekünk helyet, de megoldották. Nem is tudom mikor ettem ilyen finom Carbonarat (azert egy magyart ismerek, aki jól csinálja :D ). A többiek is meg voltak elégedve a pizzával, és még 20 százalék kötelezö szervízdíj sem volt, mint egy utcával arrébb. A túra utolsó nehány napjában már csak egy adag tészta járt az agyamban, teljesült a vágyam. 

 Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/raadas-nap