Kilencedik szakasz: Nant Borrant - Refuge de la Balme - Refuge de la Croix du Bonhomme - Téte sud des Fours - Les Mottets
Kép: Komoot
Meglepöen korán (talán 8 elött :D) elindultunk szép lassan felfelé. Útközben kiderült, hogy nem fütyülgetünk a bariknak, mert azt hiszik, akkor haza kell menniük. N odafüttyentett nekik, erre mind megindult egy irányba. A juhász meg szólhatott le nekünk, hogy ez nem olyan vicces. Kb egy óra topogás után véget ért a tájvédelmi körzet, ahol tilos volt sátrazni. Egyböl több sátor bukkant fel a folyó mentén, ök is épp szedelöcködtek. Mondjuk itt kempingezni szabad táblát sem láttunk. :) Nagy áramkábelek és oszlopaik jelentek meg a hegyen felfelé egész magasban. Azért volt meglepö, mert ezek voltak az elsö áramoszlopok, amiket láttunk. Pár óra múlva ki is derült, hogy mi is oda megyünk fel melléjük.
Kép: azért a kecskék elég jól bele tudnak olvadni a könyezetbe
Elhaladtunk a Refugio de la Balme mellett, ott lehetett vizet utántölteni egy vájúban. Sima gyalogolos, 2 sávos út volt elég sokáig, mire eljutottunk egy izgibb, látványosabb szakaszhoz. Végre lehetett sziklák oldalában mászni kicsit. Col de Bonhomme hágótól egy egész jó szakasz vezetett a Col de Croix du Bonhomme (mennyi hasonló név..) feletti elágazásig. Itt hallottam másodjára német hangot, talán ök tényleg csak a Garda-tóhoz járnak. Az itt felépített - nem kicsi, menedékháznak valami modern öko wcjük volt, szép tiszta fahelyiség. Víz is volt a ház tövében utántölteni. És itt elfogytak a víz és élelemlelöhelyek...
Kép: úton a szállás felé - második kiskép
Innentöl jött egy mégjobb szakasz felfelé a Col des Fours irányában, a Tete sud des Fourst kerültük meg - alig láttunk ezen a szakaszon egészen a völgyig embert lézengeni. Fényes lapos kövek között mentünk, amit vörös sík kövek váltottak fel. Nem volt csapás a kövek között, közben megjelentek a hófoltok is. Simán járható volt, és izgi is, jó párosítás. Pár ember visszafutott az átjáró legmagasabb pontjára és fenéken meg talpon csúsztak le, mint egy igazi gyerek. Ekkor mentünk fent az áramoszlopok mellett, majdnem 2700m magasan.
Kép: lábam hozzábarnítottam a karomhoz
Innentöl megindult a vízesések mellett a lejtmenet. Térdem végre átjutott a mélypontján. Rohanni nem akartam, ne essek vissza, de innentöl már jobb volt lefelé, mint pár napja. Habár a lefelé szakasz röviddel a hegy után átment uncsiba. Szép volt a kilátás, de murva és kis kövek --> autóút... Ezt tetézte lefelé a büdös tehéntrágya... Az Alltrails által kijelölt út le volt zárva. Nem hivatalosnak lezárásnak tünt, inkább a helyi gazda szalagja lehetett, aki a föút mellé kiállitotta a tehenek itatóját, ezáltal a föútra terelve a teheneket. Komoot ajánlott kicsit visszább egy szagatott elágazást, ami szintén le volt szalagozva. Ez volt a tehenek eredeti mezöje a tehéntrágya alapján. Ha ök a föúton voltak, akkor mi mentünk az ö területükön. Így a csapás belevitt minket egy hatalmas száraz és büdös trágyamezöbe. Ha trágya akkor nagyon sok döglégy. Rövidnadrágban voltam aznap... 2 hétig látszódtak meg az ott szerzett bögölycsípések.
Így mentünk a La ville des Glaciers nevü településig. Oda komoot jelzett kisboltot. A kijelölt helyen néhany csupán tyúkol volt, és egy helyi családi sajtárus. Csak sajtot árulva. Innentöl valahogy felszaporodtak az emberek, mert a föcsapásba(ami Nant Borrantból jön Les Chapieuxon keresztül elkerülve a hegymászást) belement a variáns (ahol mi jöttünk). Innentöl sokan elbuszoztak a Les Mottetsig, egy kisbusz ingázott. Mi elbandukoltunk a szállásig, de órák óta (kb reggel 9 óta) fa nelkül és újra murván sétálva eléggé monoton volt a befejezö szakasz. Elég hamar, talán 16 tájt beértünk a szállásra. V fent foglalt a köházban, elég jó kis szoba volt számzáras ajtóval. Kb 6? szobára jutott egy tiszta zuhanyzó és wc, ami luxus. A lenti épületbe csak egy pillanatra kukkantottam be. Kiültem napozni vacsi elött, mikor hangos füttyentéseket hallottam. Pár perc múlva beazonosítható volt honnan jön, és a fü meg a kis dombok tele lettek termetes mormotákkal. Lefotózni nehéz volt öket, mert nagyon jól beleolvadtak a környezetbe. Itt is 4-5 Euro között mozgott egy ital - de valami fantaszerüt kellett innom a nap végén, a 0.25s sör például 4 Euroba került. Palacsinta 5 euro. Akkor ezt gondoltam a legdrágább palacsintának, de azóta láttam, hogy a horvát tengerparton 4,5 Euro egy darab. Átértékelödött bennem, hol is drágább, ha azt veszem figyelembe, hogy az alapanyagot hova nehezebb eljuttatni, hol körülményesebb megcsinálni, korlátolt személyzettel és közben 120 embert kiszolgálni 2 óra alatt.
Kép: különbözö szálláslehetöségek a Les Mottetsban
Vacsinál volt az az érzésem, hogy ide nem csak túrázók járnak. A fenti kisházba is jöttek be farmeros emberek, smink is jól állt, mint amit most kentek fel, tiszták is voltak. Mintha az ide jövö buszokból szálltak volna ki korábban. Elöször csak azt hittem, hogy megnézik a helyiséget, de vegül vacsin is ott voltak, énekeltek, másnap reggeli, és buszba be. Vacsinál nyomattak kis showt, tekertek valami zenegépet, amire a franciák? énekeltek. Vacsit nagy mennyiségben szolgálták fel, megint külön figyelve arra, aki nem eszik husit. Ízletes volt, zöldségleves, valami kolibféle körettel és puding desszertnek. A tegnapi késön érkezö amerikai pár a vacsi felénél toppant be, eléggé fáradtnak tüntek - megint.
Egy szobába kerültem 2 ír növel (szerintem 50 alatt lehettek, unokatesók) és egy huszonéves belga csajjal. Mesélték, hogy ök ma Les Contaimnes legaljából indultak, és a szállásadójuk figyelmeztette öket, hogy a Tete süd/nord des Fours körül akkora hó van, hogy csak szegecsekkel induljanak neki, ha nagyon bátrak és felkészültek. Lehet a szállásadó tévedett egy hónapot - lásd fenti kép :D Ök így az eredeti tmb csapáson jöttek Les Chapleux felé, km-ben sokkal hosszabb, de egyszerübb, hegymászásmentes úton. Rettent elfáradtak, vacsi közben estek be kora reggeli indulással, hosszú volt szerintük. Mondjuk az a hegyelkerülö szerintem is hosszú. Amíg ök vacsi után nekiálltak saját maguk felfrissítésére - és utána rögtön el is aludtak, elég sokat beszélgettünk a belga csajjal. Nagyon sok futót láttunk alig cuccal vagy cucc nélkül kis botokkal eddig is. Mondta, ö minden nap otthon 10 kmt fut, néha többet is, fizikoterapeutaként dolgozik, nagyon gyenge az angolja, úgyhogy gondolta, összehozza a két dolgot: sokat fut a napokban, hogy rájöjjön melóban mit kezdjen a fájó térdü kliensekkel, és sokat beszélget angolul, hogy azt is javítsa. Neki napi 40+ km futás a célja, ma indult, nagyon élvezte, teljesítette is. Mini Salomon hátizsákkal megy, ami rögtön véresre is dörzsölte a hátát, mutatta is a sebet. De már tudja Courmayourban melyik krémet vegye, ha oda beér. Mondjuk a minihátizsák 4 napra elég is: egy rövidgatya, 1 póló, 1 esödzseki, 1 alvópóló, 1 alvóleggings, fogkefe, telefontöltö :D Minden mást beszerez valahonnan útközben, ha felmerül. Utána éjszaka csak az járt a fejemben, ha 20 éves fiatal lettem volna annak idéjen felesleges 1000 euróval, megfelelö cipö bot ruházattal, bele kellett volna vágni egy ilyenbe. Amúgy tényleg az eddig látott emberek fele futó volt, nem is túrázó.
Folytköv: https://zitamegytmbre.blog.hu/2024/10/16/les_mottets_courmayour
